Indula

Varrni mindig is szerettem, de csak kézzel öltögettem, hiába egy varrónő édesanya két finomra hangolt varrógéppel, soha nem vonzott, hogy odaüljek, és megtanuljam, hogyan kell nyomni a pedált. Azt viszont nagyon szívesen nézem, ahogy egy-egy ruha elkészül, csodálom anyu precizitását, és tudását, imádom a Burdákat lapozgatni, és súlyos hiba bemennem egy méteráru boltba, mert biztos, hogy üres kézzel nem kerülök ki onnét.
Már gyerekkorom óta az orromban van a jelölő kréta jellegzetes szaga, sokat lábatlankodtunk varrás közben, játszottunk a gombos dobozzal, az anyagokkal, néha még készült is valami.
Szóval mindezzel csak arra akarok kitérni, hogy soha nem állt messze tőlem ez a világ, de mégis elkerült. Sokkal inkább vonzott a kézi rajz, a festés, mint az, hogy egy minta után bármit megvarrjak.
Hogy mégis mi vezetett ahhoz, hogy vegyek egy varrógépet? Szeretem a barátaimat saját készítésű ajándékkal meglepni. Kedves fodrászom – mivel decemberre várták a trónörököst – tavaly október elején dolgozott utoljára. Szerettem volna neki meghálálni azt a sok figyelmességet, a sok kellemes időt, amit nála, a keze alatt/között töltöttem, így elhatároztam, hogy a baba születése okán meglepem egy kis ajándékkal. Alapötlet: falvédő a gyerekszobába. A terv már korábban elkészült, felvázoltam az elefántokat, a felhőket, léggömböket, mindezt filc anyagból készítettem el, az egészet kézzel végigöltve.







Amikor készen lett, felötlött bennem, hogy mennyivel egyszerűbb és gyorsabb lett volna mindez (a négy hosszú estén át tartó meló) varrógéppel felszerelkezve. Aztán annyira elültettem a bogarat a saját fülemben, hogy felmértem anyagi helyzetemet, majd elkezdtem kutakodni a Vaterán, ahol rengeteg használt, de jó állapotban lévő gépet találtam. Anyuval megbeszéltük, hogy mi az, amire nekem szükségem volna, és ennek megfelelően kiválasztottam néhány pedálos csodát. A nagy Vaterázásnak egy nagyon izgalmas licitálás, és egy egészen más gép megvétele lett az eredménye. Az adás-vétel lebonyolódott a hét elején, és én pénteken már saját szememmel vizslattam az új szerzeményem. Semmit nem tudtam a működésről, a cérna befűzésről, az orsózásról, tehát semmiről! Ez okozott is némi izgalmat már az első nap, ugyanis sikerült úgy beszorítanom a cérnát a bobinba és az orsóházba, hogy a gép megállt, se kép, se hang. Hiába néztem, hol lehet szétszedni, semmi. De nem hagyott nyugodni a dolog, másnap természetesen szétszedtem, eltávolítottam a beszorult cérnát, és szépen muzsikált. Azóta is ismerkedünk, küzdünk, néha feladja a leckét, olykor telefonos segítséget kérek anyutól, és megy minden tovább. Szerencsére anyu kapható egy kis technikai oktatásra is, így szépen, lassan pár fogást majd el tudok tőle tanulni. Addig is szinte minden este gyakorlatozom, és míg nem jön a jó idő, és nem lehet bringázni, a varrógéppel pedálozom. :-)