Mindig is lóbolondnak tartottak, így nem kell sok idő, hogy felvegyem a gyerekkori fonalat, és ismét lovas témához nyúljak, és mi sem lehet ennél jobb alkalom, mint a karácsony. Sajnos a tervezett hintaló a kivitelezési munka elhúzódása miatt nem került a karácsonyi portékák közé, de igyekszem minél előbb megtalálni a legmegfelelőbb szabásmintát, hintatalp kivitelezést és rögzítést, hogy sorozatgyártásban születhessen ez a gyerekjáték. A ló teste erős lenvászon anyagból készült, a sörénye barna fonálból, vattával tömtem jó masszívra. A hintatalpat egy kb. 4 mm vastag falemezből fűrészeltem ki. Nem tartott sokáig, de azért megszenvedtem vele. Ha több lovacskát is akarok, akkor a hintatalp gyártást valahogy meg kell oldanom, mert ahhoz túl nagy meló, hogy egyesével farigcsáljam őket (ötlet, valaki?).
Alapját egy Praktika magazinban látott fotó ihlette, a szabásminta teljesen egyedi, saját készítésű. Hintatalp nélkül is elkészítettem, de már nem gombbal rögzítettem a lábát, hanem a testébe varrtam, nem kis melóval. Első számú Gáspár volt, majd ezt követően készült el Beus barátnőm Ladyje, aki nagy sikert aratott annak ellenére is, hogy kicsit far nehéz lett a lelkem, de azért megáll a lábán. Ebből a formából készül majd pihe-puha, ölelgetős fajta is, de mindenképpen szeretnék olyan hintalovat, aminek kerekei vannak, és húzható, vonható.
